Szervezetállítás

2009 nyarán egy konferencia alkalmával találkoztam először a szervezetállítással. Korábban már hallottam arról, hogy ezzel a módszerrel érdekes felismerésekre juthatunk a vizsgált szervezetre vonatkozóan, de nem értettem, így hittem is, meg nem is.

Aztán a konferencián részt vehettem egy bemutatón. Éppen egy ismerősöm hozta fel a cégüknél előállt helyzetet. Korábban már többször mesélt a gondjaikról, így elég jól megfigyelhettem az eseménytér és a valóság összefüggéseit. Meglepő volt, hogy a konkrét helyzetet nem ismerő szereplők, milyen pontosan ráéreztek az adott helyzet problémáira, a valós szereplők érzéseire. Marek István biztos kézzel irányította az eseményeket. Tudta, kitől kell kérdezni, kik a helyzet kulcsfigurái. Az arckifejezésből, a mozdulatokból látta, mikor, mely szereplőnek kell mozdulnia: helyet változtatnia, vagy éppen távoznia ahhoz, hogy a többiek komfortosnak érezzék a helyzetüket. A kavargó indulatok lassan csillapodtak le, s úgy egy-másfél óra után jelezték azt a szereplők, hogy ebben a helyzetben jól érzik magukat, úgy gondolják, a korábbi gondok már nem nyomasztják őket.

A problémagazda elégedett volt az eredménnyel, és már akkor megállapította: valóban jó lehet cége számára a kialakult megoldás. Később megkerestem ismerősömet, és megkérdeztem: mennyire váltak be a szervezetállításon látottak? A válasz már nem is lepett meg: a megoldási javaslat teljes mértékben bevált. Továbbra sem tudom, mi mozgatta, illetve késztette a szereplőket arra, hogy így vagy úgy reagáljanak az adott helyzetben a megadott problémára, de arról meggyőződhettem, hogy a módszer működik.

Breiner Ildikó
Doubleton Consulting
ildiko.breiner@doubleton.hu

2009 nyarán

2009 nyarán, a HR Network Konferencián vehettem részt egy szervezetállításon, melyet Marek István vezetett. Nagyon érdekelt a téma, mert a Herllinger-féle családállítást már ismertem, és saját állításon keresztül megtapasztaltam eredményességét. A téma hallatán, arra gondoltam, hogy minden rendszernek, így a munkahelynek is lehetnek olyan önálló törvényei, melyek a résztvevők számára is rejtetten, tőlük függetlenül működnek, s ezek feltárása lehetőséget adna számomra, hogy én is tisztábban láthassak a nálunk jelentkező problémák mögé.

Értékesítési cég vezetőjeként, számtalanszor találkozok konfliktushelyzetekkel, elakadásokkal, és sokszor nagyon nehéz feltárni az összefüggéseket. Az egyéni beszélgetések szintjén, mindig az egyén szemszögéből, gondolatvilágából, érdekeltségi oldaláról hallható a probléma, s bizony sokszor nyomozó munka kell ahhoz, hogy a valódi összefüggések, a konkrét okok kiderüljenek, majd azokhoz hatékony megoldások szülessenek.
Abban az időben cégünknél is jelen volt egy régóta megoldásra váró probléma, melynek okát sejtettem, de meg szerettem volna bizonyosodni róla, hogy jól gondolkodom. Vezetőként felmerült bennem saját felelősségem, és az, hogy vajon jól ítélem-e meg a helyzetet. Ezért jelentkeztem „állítónak”.

Röviden elmondtam a problémát, majd István kérdéseire válaszolva kirajzolódott azoknak a köre, akik érintettek a problémában. Ők lettek a szereplők, akiket kiválasztottam a jelenlévő, számomra ismeretlen emberek közül.

A folyamat során, a „képviselők” észlelései, érzései, mozdulatai által képet kaptam arról, hogy milyen összefüggések, ok-okozati viszonyok uralkodnak a cégen belül. Megerősítést kaptam abban a tekintetben, hogy jól látom a problémát, illetve egyértelműen kirajzolódott, hogy mi akadályozza a fejlődést.

„Állítás” után 5 hónap múlva megoldódott a probléma, átalakult a személyi állomány, és elindult egy fejlődés, mely minden szinten pozitív eredményeket tükröz.

A szervezetállítás nagy élmény. Hogy-hogy működik, nem tudom, hiszen a „képviselők” nem ismertek engem, a céget. A problémáról nagyon felületesen beszéltem, mégis megelevenedett előttem a cég élete, a szereplők egyénisége, véleménye, érzése. Mindenkinek javaslom, próbálja ki, és tapasztalja meg.

Marek István, mint az állítás levezetője, nagyon higgadtan segítette a folyamatot. Figyelte a szereplők érzéseit, mozdulatait, mondatait, s ezen érzetek alapján az elakadások során jól rávilágított a rejtett dinamikára, a probléma gyökerére. Segítségével, világossá vált, hogy hol borult fel a rend. Személye, gyakorlata garancia arra, hogy tisztábban és világosabban lássuk a munkahelyünkön tőlünk függetlenül működő, rejtett összefüggéseket.

Tátrainé Szilágyi Ágnes
30/ 9679-469

Találkozásaim a felállítással

Nulladik találkozás

Úgy 4-5 évvel ezelőtt egy ismerősöm elmesélte, hogy problémagazdaként részt vett egy családfelállításon. Revelatikus élményként számolt be az eseményről. Én akkor – mint meglehetősen racionális beállítottságú igazgatási szakember, több évtizedes társadalomtudományi oktatással, kutatással a hátam mögött, – hittem is, nem is az elhangzottakat. Értettem a mondatokat, de nem értettem a mondanivalót, nem tudtam semmilyen élményhez, tudáshoz kötni. Egyik fülemen be, a másikon ki, és az egészet azon nyomban el is felejtettem. Olyannyira, hogy amikor egy közös ismerősünknek a közelmúltban elmeséltem igazi felállításos élményemet, mint valami számomra vadonatúj érdekességet, úgy kellett forszíroznunk, hogy vissza tudjak emlékezni arra a régi, közösen hallott beszámolóra.

Első találkozás: Marek István szervezetfelállítása

Erre tavaly került sor, amikor immár képzett coachként már rendelkeztem elméleti ismeretekkel a felállításról. Ekkora már szakmai érdeklődésem kiterjedt az olyan „puhább” dimenziókra, mint a személyes és szociális kompetencia-, illetve személyiségfejlesztés, a szervezeten belüli személyközi viszonyok, a csoportdinamika, a különböző támogató technikák: coaching, mentorálás, NLP, és túl voltam sajátélményes tréningeken.

A felállításon a problémagazda egy bonyolult munkahelyi konfliktust hozott, ami a menedzsment, a beosztottak és a tulajdonosok között kezdett érezhetően kifejlődni és romboló tényezővé válni. Sok résztvevő képviselte a sok érintettet, hatalmas, kényelmes térben folyt a munka elég nagyszámú közönség előtt. Aki kicsit is tájékozott a felállításban, illetve annak irodalmában, könnyen elhiheti, hogy hosszú elemzéseket, tanulmányokat lehetne írni arról, mi minden történt ott abban a 3-4 órában. Itt most két olyan tényezőt emelnék ki, ami rám a legerősebb hatást gyakorolta.

Az egyik: ahogy maga a felállítás működik. A tér élni és hatni kezdett. Lenyűgöző volt nézni is, de benne lenni még inkább. Minden résztvevő, aki megszemélyesített egy tényleges érintettet, határozottan és megkérdőjelezhetetlenül átélte és képviselte azt a részben rejtett érzésvilágot, ami a valóságban a reprezentált személy sajátja. Szemünk előtt felépült a történet az összes szereplővel, a bennük munkáló érzelmekkel, motivációkkal és a közöttük kialakult ellentétekkel együtt. Kifeszült a történet íve. A profikra jellemző visszafogott, finoman adagolt vezetői beavatkozások terelték a szereplőket és ezzel magát a konfliktust a lehetséges pozitív megoldások felismerése és megvalósítása irányába.

A másik kiemelkedő momentum számomra a problémagazda maga volt. Ahogy ő átélte, követte, az ő viselkedése, arca, testbeszéde maga egy külön történet volt a nagy történeten belül – végül is ez volt a dolog értelme és célja. Az általa eleinte inkább külső problémaként bemutatott helyzet lassan megtelt személyes vonatkozásokkal, láttuk kibontakozni a benne végbemenő belső konfliktust, míg végül ő maga eljutott egyfajta katarzishoz, felismerte saját valódi szerepét és lehetséges mozgásterét. Ha volt valódi elkötelezettsége a probléma megoldása mellett (márpedig mi más motiválta volna), a felállítással minden bizonnyal megfelelő muníciót kapott ehhez.

Ennek hatására kezdtem érdeklődni komolyabban a felállítás iránt, részt vettem különböző típusú felállításokon, elkezdtem erről olvasni, folyamatosan képzem magam, és mint speciális és hatékony problémafeltáró és –kezelő módszert igyekszem beépíteni a coaching munkámba is.

Dr. Bártfai Edit
közgazdász, tanácsadó, okleveles coach
http://bartfaiedit.hu/