Visszajelzések

Találkozásaim a felállítással


Nulladik találkozás

Úgy 4-5 évvel ezelőtt egy ismerősöm elmesélte, hogy problémagazdaként részt vett egy családfelállításon. Revelatikus élményként számolt be az eseményről. Én akkor – mint meglehetősen racionális beállítottságú igazgatási szakember, több évtizedes társadalomtudományi oktatással, kutatással a hátam mögött, – hittem is, nem is az elhangzottakat. Értettem a mondatokat, de nem értettem a mondanivalót, nem tudtam semmilyen élményhez, tudáshoz kötni. Egyik fülemen be, a másikon ki, és az egészet azon nyomban el is felejtettem. Olyannyira, hogy amikor egy közös ismerősünknek a közelmúltban elmeséltem igazi felállításos élményemet, mint valami számomra vadonatúj érdekességet, úgy kellett forszíroznunk, hogy vissza tudjak emlékezni arra a régi, közösen hallott beszámolóra.

Első találkozás: Marek István szervezetfelállítása

Erre tavaly került sor, amikor immár képzett coachként már rendelkeztem elméleti ismeretekkel a felállításról. Ekkora már szakmai érdeklődésem kiterjedt az olyan „puhább” dimenziókra, mint a személyes és szociális kompetencia-, illetve személyiségfejlesztés, a szervezeten belüli személyközi viszonyok, a csoportdinamika, a különböző támogató technikák: coaching, mentorálás, NLP, és túl voltam sajátélményes tréningeken.

A felállításon a problémagazda egy bonyolult munkahelyi konfliktust hozott, ami a menedzsment, a beosztottak és a tulajdonosok között kezdett érezhetően kifejlődni és romboló tényezővé válni. Sok résztvevő képviselte a sok érintettet, hatalmas, kényelmes térben folyt a munka elég nagyszámú közönség előtt. Aki kicsit is tájékozott a felállításban, illetve annak irodalmában, könnyen elhiheti, hogy hosszú elemzéseket, tanulmányokat lehetne írni arról, mi minden történt ott abban a 3-4 órában. Itt most két olyan tényezőt emelnék ki, ami rám a legerősebb hatást gyakorolta.

Az egyik: ahogy maga a felállítás működik. A tér élni és hatni kezdett. Lenyűgöző volt nézni is, de benne lenni még inkább. Minden résztvevő, aki megszemélyesített egy tényleges érintettet, határozottan és megkérdőjelezhetetlenül átélte és képviselte azt a részben rejtett érzésvilágot, ami a valóságban a reprezentált személy sajátja. Szemünk előtt felépült a történet az összes szereplővel, a bennük munkáló érzelmekkel, motivációkkal és a közöttük kialakult ellentétekkel együtt. Kifeszült a történet íve. A profikra jellemző visszafogott, finoman adagolt vezetői beavatkozások terelték a szereplőket és ezzel magát a konfliktust a lehetséges pozitív megoldások felismerése és megvalósítása irányába.

A másik kiemelkedő momentum számomra a problémagazda maga volt. Ahogy ő átélte, követte, az ő viselkedése, arca, testbeszéde maga egy külön történet volt a nagy történeten belül – végül is ez volt a dolog értelme és célja. Az általa eleinte inkább külső problémaként bemutatott helyzet lassan megtelt személyes vonatkozásokkal, láttuk kibontakozni a benne végbemenő belső konfliktust, míg végül ő maga eljutott egyfajta katarzishoz, felismerte saját valódi szerepét és lehetséges mozgásterét. Ha volt valódi elkötelezettsége a probléma megoldása mellett (márpedig mi más motiválta volna), a felállítással minden bizonnyal megfelelő muníciót kapott ehhez.

Ennek hatására kezdtem érdeklődni komolyabban a felállítás iránt, részt vettem különböző típusú felállításokon, elkezdtem erről olvasni, folyamatosan képzem magam, és mint speciális és hatékony problémafeltáró és –kezelő módszert igyekszem beépíteni a coaching munkámba is.

Dr. Bártfai Edit
közgazdász, tanácsadó, okleveles coach
www.bobartbt.hu

Vissza >>